Bezeréd
lakossága paraszti sorban élt, ettől csak néhány esetben volt eltérés.
Ezeket az egyszerű, becsületes és megélhetésükért keményen dolgozó
embereket szeretném bemutatni, ahogyan éltek, ahogy előttünk jártak.
Sokan már nem emlékeznek arra, hogyan éltek szüleik és nagyszüleik a régi Bezeréden. Az ő életformájuk érdekes és
tanulságos lehet a mai ember számára.
A
megemlékezés és megismertetésük fényképeken és írott anyagokon
keresztül történik. Leírom a népszokásokat, mondákat, érdekes
történeteket és bemutatom a régi "nevezetes" bezerédieket.
Csatlakozzon mindenki, akinek van olyan fényképe vagy bármilyen mondanivalója, amivel hozzájárulna a "régi Bezeréd" bemutatásához.
Hencsei Kálmán
e-mail: hencseikalman@gmail.com
Bezeréddel kapcsolatos további információk találhatók a
bezerédi honlapon. Kettős rákattintással elérhető, megnézhető. http://www.bezeredi.hu/
A térképen látható a falu felett, a legmagasabb tető, ami 227 m.
Minden bizonnyal ott állt egy megerősített kastély/kisebb földvár.
Onnan jól látható az apáti hegy, Apáti Andornok birtokainak határa, akivel szövetkezve a XIII. századi bezerédi nemesek fellázadtak IV.László ellen .
(lásd részletesen az alábbi cikkben!)
Bezeréd XIII. - XIV. század
KASTÉLYTETŐ, Szent Imre, Szent Katalin tisztelete
Bezerédnek van egy külterülete, a Kastélytető,
amely a falu fölött, a dombtetőn terül el.
A faluban él egy legenda a Kastélytetőről,
és az oda felvezető várárokról.
A legenda eredetét/alapját Lőrentékből
lett Bezerédj család betelepülése előtti időkben,
a XIII. században és a XIV. század
elején kell keresni, mert ők kastélyaikkal, majorjaikkal Bezeréd egészen
más területein telepedtek le.
Árpád-korban nagyon sok királyi birtok volt található Zala megyében, ezek
közé tartozott Kehida környékén számos település is, mint Bezeréd, Kustány és
Kiskallosd.
A királyi alapítású egyházak is, mint a veszprémi püspökség és a zalavári
bencés apátság, jelentős nagyságú birtokok tulajdonosai voltak.
A települést
először a XIII. század elején említik meg Bezderéd, Bezdréd, Bezered
néven.
Ebben az időben részben a zalai
vár( Zalavár) földje, várbirtok, részben pedig a pornói
apátsághoz tartozik. Ezen birtokok egyike nevét ma is ismerjük Bezeréden, ez a
Malomfölde, annak
idején Monófölde volt. ( lásdTóth Csilla
tanulmányát)
1236. Falu első említése oklevélbenA
Bertalan veszprémi püspök és társainak ítélete a pornói egyház Bezeréd
nevű birtokáról
említi először 1236-ban
a falu nevét. Zala megyei Oklevéltárban így olvasható egy
birtokügy
kapcsán: „... predium ecclesie de Perno nomine Bezered...”.
Abban az időben „...castrenses de Bezeréd...” néven említik a falu lakóit,
akik
„homo castrenses” várbeli
emberek, várjobbágyok, a zalai vár
szolgálatában álló
várszolgák, a Zalavár szerviensei. Ezek az emberek földdel rendelkező
várszolgák voltak.
A várispánságok felbomlásával
átalakult az ispánsági társadalom is. A tehetős királyi
szervienseknek, akik az
előkelőségek közvetlen közelében tevékenykedtek, velük közvetlen
kapcsolatban
voltak, sikerült nemesi jogállásba jutni, spontánul, királyi beavatkozás nélkül,
sikerült
megszerezni a nemesi címet. A kevésbé tehetős szerviensek az
1240-es évektől nemes
szervienseknek (nobiles servientes) nevezték magukat, a
nemesi jogállás megszerzésére törekedtek.
Ez
a fejlődés az 1267. évi dekrétumhoz vezetett. IV. Béla az általa kiadott oklevélben elismeri,
hogy a királyi
szerviensek az ország nemesei. A köznemesség egyéb
elemei (várjobbágyok,
különféle királyi népek, az őrök) királyi beavatkozással jutottak a köznemesség
soraiba.
Bezeréden, olyan kisnemesek éltek a XIII.-XIV. században, akik eredetileg
várszolgák, szerviensek
voltak, és olyan alacsonyabb
jogállású várnépek, várszolgák, akik a későbbi századokban
jobbágyokká
lettek.
1232-ben Kehidán összegyűltek “a Zalán innen és
túl lakó szerviensek”. Itt adták ki 1232-ben a zalai királyi
szerviensek a bíráskodási jogukat biztosító
„kehidai oklevelet”, amely
fontos lépés volt a nemesi vármegye kialakulásának folyamatában. Valószínű, hogy a bezerédi szerviensek is képviseltették
magukat
Kehidán, már csak a
közelség miatt is, hiszen a Kehida-Bezeréd távolság földúton, légvonalban 8 km.Apáti
Andornok nevével a
kehidai oklevél kapcsán találkozunk, aki a zalai királyi
szerviensek poroszlója
(pristaldus) volt. Lakhelye Egyházasapáti, ma Nemesapáti
volt,
ami Kehidától légvonalban 10,5 km-re fekszik.
Apáti Andornuk és a bezerédi nemesek között szoros kapcsolat alakult ki.
Bezeréd, Egyházasapáti
és Ságod nemesei 1274-ben belekeveredtek
a IV. László elleni
lázadók közé. Az ütközet IV. László és hívei
győzelmével ért véget.
Andornok fia Andornok és társai meghódolására 1274-ben került sor.
Apáti Andornok várát
is átadta az ügyben IV. László nevében eljáró Péter nádor
somogyi ispánnak, amiért
aztán az uralkodó mentesítette
őt és társait, a bezerédi nemeseket is „a hűtlenek
oldalán elkövetett bűneik következményei alól”.
IV.
László 1277. évi oklevele (kelt Körmenden) név szerint felsorolja azokat a
nemeseket, akik Andornok fia Andornokkal együtt annak várában megadták neki
magukat. A listán Andornok fia Andornokkal együtt
szerepelnek Apáti-beli nemesek,
egy ságodi birtokos, molnári nemesek, egy
birtoknévvel nem jelölt személy és a
Bezerédről való nemesek:Cheke filius Jurk
Jurk fia Cseker
Filii Sartheus
Sartheus fiai
Johannes filius Vythalus
Vitalis fia János
Petrus filius Ethey
Ethey fia
Péter
Laurentius de Bezdred
Bezdred-i Lőrinc
A három település fekvése és közelsége ad magyarázatot arra, hogy ez miként
történhetett
meg. Biztosra vehető, hogy az apáti, ságodi és bezerédi nemesek Kőszegi-familiárisokvoltak az 1270-es években. A települések ugyanis Kapornak közvetlen közelében
fekszenek – a legtávolabbi Ságod sincs messzebb 15 km-nél –, márpedig Kapornak a
Kőszegiek legkorábbi Zala megyei birtokközpontjai közé tartozott.
A XIII. század második felében
Egyházasapáti/Nemesapáti körzetén belül több
(megerősített kastély) vár
létezett, de voltak
köztük olyan várak, amelyeket írott források
nem említenek.
Minden
bizonnyal a b e z e r é d i „K A S T É L Y T E T Ő” és „V E R G Y Á L O M”
(Várhalom) szavak is, amelyek egy-egy magasabb
dombtető nevei, ilyen megerősített
kastély vagy vár
létezésére utalnak vissza. A bezerédi szóhasználatban ma is élnek
ezek a nevek,
mint a falu külterületén található dűlők/földek elnevezései.
Apáti Andornok fia Andornok volt a Bezerédhez
és Ságodhoz közeli kemendi vár
építtetője.
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
A XIV. században általában előnevekben szerepel Bezeréd, a nevek pedig birtokügyekben,
birtokperekben
szerepelnek. Ezek közül kettőt ismertetek, amelyek érdekesek Bezeréd
története
szempontjából.
1345. március–én 24-én kelt birtokügy kapcsán kiderül, hogy Bezeréden a templom
patrónusa abban az időben Szent Imre volt, ami az alábbi oklevélben így olvasható:„..A
győri káptalan előtt megjelentek
egyrészről a Zala megyei Bezered-i Sebehodnog fia
Egyed fiai: .... másrészről Wossyan-i
Agmand fia: János mester, és előbbiek elmondták,
hogy ... a Bezereden a Kapornuk
folyó mellett nyugat felől levő, Szt. Imre plébániához tartozó birtokukat eladták Wossyan-i Agmand-nak és fiainak:..." I (ANJOU-OKLT. DOC.
HUNG. ANDEG. XXIX. 198. sorsz.)
1359. április12-én kelt
oklevél szerint:
„... A vasvári káptalan előtt
Bezerédi Vörös László fiai, Bezerédi
Gyármán unokáinak nagy atyjuk birtokát a körülhatárolt négy helyen
visszabocsátják....”
Ez az oklevél említi először
Szent Katalint, mint a bezerédi templom patrónusát, amikor leírja a birtok fekvését a templomhoz képest: „...ecclesie beaté Katherine virginis
et martiris de dicta Bezered...”
A templom patrónusát Szent Imréről Szent Katalinra csak a falu földesura
változtathatta meg kegyúri jogánál fogva.
K ö v e t k e z t e t é s :
1. Azért változtatta a templom
patrónusát Szent Katalinra az új, Bezerédre beköltözött, Lőrentéből
névfelvétellel lett Bezerédj földesúr, mert Veszprém környékén, ahonnan jöttek,
nagy kultusza volt abban az időben Szent Katalinnak, akinek tiszteletére több
kápolna és templom épült arrafelé. Ezen kultusz hatására történt a változtatás.
2. A templom patrónusának megváltoztatása
1345 és 1359 között történt. Ebből következik, hogy a Lőrente család 1345 és 1359 között költözött be
Bezerédre és vette fel a Bezerédj nevet.
Ha figyelmesen
olvassuk az archívumokban őrzött okleveleket és azokat elemezzük, akkor sok olyan
következtetést vonhatunk le belőlük, amelyek közvetlenül nem lettek leírva,
de ott vannak a sorok között.
Bezeréd, Szent Imre tisztelete
Az idős emberek körében ( Seibert Albert, Vida István ) él egy
legenda, mely szerint volt egy templom
Bezeréden,
ami valamikor „elsüllyedt”.
A legendák, mondák,
mondókák, mesék, versek, hagyományok gyakran valós alappal bírnak, olyan
emlékeket
őriznek meg, amelyek a kutatás kiinduló pontjai, a kutatás orientálói
lehetnek.
A bezerédi legenda megalapozottságát, megerősíti Barna Bálint: A középkori Szent Imre-kép című
tanulmánya. A tanulmány felsorolja a középkori Szent Imre patrocíniumokat, amelyek közt Bezeréd is
szerepel 7. sorszámmal.
Szerinte a bezerédi Szent Imre patrocínium elsô írásos említése 1333-ban történik
.
Ennek realitását alátámasztja az is, hogy a pápai tizedjegyzék kimutatása
szerint Bezeréd papja, Miklós
1333-ban 15 széles dénárt fizetett pápai tized fejében,
következésképpen volt pap és egyház a faluban.
Az Anjou-kori
oklevéltárban
1345. március 24. keltezéssel, 198. sorszámmal lejegyzett oklevél közvetlen
bizonyíték a bezerédi Szent Imre
patrocínium / templom létezésére. A
Kapornuk folyó ( mai köznapi neve
Kanális) melleti Bezeréd Szent Imre plébániáját egy birtokügy kapcsán említik meg.
Lásd részletesen előző cikkben! ANJOU-KORI OKLEVÉLTÁR
XXIX. 1345 198. sorszámmmal
Nem
minden középkori patrocíniumot sikerült feltérképezni Dunántúlon
/ Zalában. Ennek az az oka,hogy ezek a települések illetve
templomok nagy része elpusztult, és újak épültek helyükön. Az újak teljesen
átvették a köztudatban a régiek helyét, így aztán a régiek
lassan feledésbe merültek.
Legvalószínűbb, hogy a Szent Imre templom romjaira, vagy
azt átépítve állt fel a Szent Katalin templom.
A
13. századi, román stílusú téglatemplomok közül 25 templom maradt épen, vagy
részben átépítve, vagy teljesen átépítve. Ezek közé tartozik a bezerédi templom is, amely teljesen
át lett építve és ki lett bővítve
az évszázadok folyamán.
A bezerédi Szent Katalin templomról először 1359-ben
olvashatunk egy birtokügy kapcsán:„A vasvári káptalan előtt Bezerédi Vörös László fiai, Bezerédi Gyármán unokáinak nagy atyjuk birtokát
a körülhatárolt négy helyen visszabocsátják. 1359. ápr.
12.”„... quod primo inciperetur in ponté ex opposito ecclesie beaté Katherine virginiset martiris de predicta Bezered a parte meridionali, de ipsoqueponté descenderet ad orientem in
rivulum patak dictum,...”A négyzet alaprajzú hajójú, félköríves
szentélyzáródású, 13. század közepén épült templomot 1738-ban építették újjá. Ekkor az Árpád-kori rész déli oldalát is újjáépítették.
Vajon
ki és miért változtatták meg a templom patrónusát?
13. században szerezték meg a földesurak a kegyúri jogot a
birtokaikon levő templomokra.
Ha a birtok gazdát cserélt, akkor a rajta levő templom is gazdát cserélt a
kegyúri joggal együtt.
Jogában állt az új földesúrnak, hogy
megváltoztassa a templom patrónusát.
A Lőrente nemzetség 1341-ben osztozott meg a veszprémi káptalan előtt Zala
és Vas megyei birtokain.
Egregy birtokukon is Szent Katalin tiszteletére épült
templom.
A Lőrentéből, névfelvétellel lett Bezerédj-család veszprémi eredetű, ahol nagy
kultusza volt Szent Katalinnak.
Ezen korábbi kultuszhoz kötődésük hatására
választották Szent Katalint az újjá épített templom patrónusául,
minden
bizonnyal 1341 utáni években.
Lásd Szent
Katalin tisztelete abban az időben: Veszprém: Veszprémvölgy (1240, dominikánus apácák),Veszprém (ispotály, 1415), Apácatorna (1478), * Kapornak (1526),*
Törökkoppány, Kisberény
(kápolna)
Kiderült, hogy a bezerédi legendának van
valóságalapja, ahogy történik sok legenda esetében.
Korunkban is látványosan,
szinte évről évre tűnnek el kultúrák, népességek, népek, építmények közvetlen
környezetünkben. Lásd Bezeréd példáját, ahol a paraszti életmód, földművelés,
szőlőművelés megszűnt,
ahol a hegyi, majori, egyéb külterületi lakóhelyek, közösségek eltűntek. Ez a
folyamat felgyorsult. Csak néhány éve, évtizede tűntek el, és máris alig emlékszik rá vissza az „új,
modern világ”.Lehet, hogy nem volt elsüllyedt templom Bezeréden, de volt Szent
Imre patrocínium / templom,ami a messze múltba tűnt, sötét feledésbe merült a Szent Imre tisztelettel
együtt.
Tudjatok róla, emlékezzetek
rá bezerédiek!
A családi könyv megnyítása a házasságkötéskor történt, 1935.június 19 napján.
Ide írták be a megkeresztelt gyerekek nevét, születésük és keresztelésük keltét,
végül a szülők adatait
Vajon ki az a tanítónő és ki az a tanító, akikről
Krisker Lívia ilyen szépen ír a Zalai Hírlap
1938. augusztus 7-iki számában megjelent "Bezerédi fehér rózsa" cím alatt.
Köszönet Török Lászlónak,
aki megtalálta a 73 éve porosodó "Bezerédi fehér rózsát ".
A következő cikket Kovács István igazgató úr fia,
ifjabb Kovács István ( akit "akkor" öcsinek becéztek) írta
a bezerédi színjátszásról,
1930-as évek vége 1940-es évek eleje
Színpad a pajtában
A bezerédi plébánia épületegyüttesével kapcsolatban feltétlen meg kell emlékezni egy fontos kultúrtörténeti emlékhelyről. Ez a hely a pajta, az előtte lévő udvar résszel.
A szüleim, Kovács István bezerédi igazgató tanító és az anyám a Margit tanító néni rendszeresen tanítottak be a falu ifjúsága részére színdarabokat. Azonban nagyon nagy baj volt az, hogy a faluban nem volt olyan nagyobb helyiség, ahol az előadásokat jól meg lehetett volna rendezni. Télen a déli osztályteremből választottak le egy kb. 2 m. széles részt és az volt a színpad. A színpadra a feljárás létra segítségével az ablakon keresztül történt. Nyáron nagyszerű megoldást találtak a probléma megoldásához. A plébánia pajtájából kitolták az ott tárolt nagy fekete két lovas hintót. Ezt a hintót a Dely atya soha nem használta, mert nemhogy két lova nem volt, de még egy sem, csak egy fél, mert az apámmal közösen tartották Gidrát, a gyönyörű alakú nagyon szelíd vöröses barna lovat. A Gidra helye az iskolaudvarban lévő istállóban volt és istállóban együtt lakott a lóval a kocsis, a Ferkó bácsi. Az apám tulajdonában lévő kis két személyes hintó az istálló melletti pajtában volt.
A plébánia pajtájában gerendákból, lécekből, deszkákból felépítették a színpadot. A színpad kb. 80. cm-rel volt magasabban a talajszintnél. A bal oldalához ferde lépcsőt építettek feljárónak. A színpadot elöl két oldalra széthúzható függöny zárta le. A színpad két oldalán voltak a kulisszák. Ezek kb. 80x200 cm nagyságú téglalap alakú léc keretek voltak. Az anyám gyönyörűen tudott rajzolni és festeni. Ő festette vízfestékkel nagy fehér csomagolópapír lapokra a színdarab témájához illő ábrákat /utca részletet, fákat, templomot, személyeket, belső épületteret stb./. Ezeket a papírlapokat felerősítették a léc keretekre. A léc keretekből alul és felül középen fém csapszögek álltak ki, amelyek az alul és felül elhelyezett vezető lécek erre a célra kiképzett lyukaiba mélyedtek. Ezzel a nagyon szellemes megoldással elérték, hogy a kulisszákat akár körbe lehetett forgatni. Ha a keret mindkét oldalán volt ábra, egy fordítással akár teljesen új színpadképet lehetett kialakítani. Ha a kulisszákat egymás mellé zárták akkor egy sík falat képeztek, de ha elfordították a kulisszát, akkor az bejáró ajtóként is szolgálhatott. A színpad hátsó végét mindig egy nagy egybefüggő kép zárta le. Az előadások előtt nagy volt a készülődés a színpadon. Az anyám volt a mindenes. Ő festette ki a szereplők arcát, ragasztotta maxtrix ragasztóval a fiuknak a bajuszt, a szakállt. A súgó is az anyám volt, előadás alatt ott állt a szövegkönyvvel a kezében a függöny bal oldalánál és azonnal segített, ha kellett. Bár erre ritkán volt szükség, mert minden szereplő hibátlanul megtanulta a szerepét.
A színpad előtt az udvaron a fenyőfák alatt volt a nézőtér. A falu lakói elhozták hazulról az előadás idejére nélkülözhető padokat és székeket. Az út közelében álló fenyőfákra hatalmas ponyvákat erősítettek, elérve ezzel azt, hogy az útról nem lehetett látni a színpadot. A nézőtérre a bejárat a plébániai bejárónál volt. Az udvart a bejárótól elválasztó kerítésnél lévő kis kapunál volt a pénztár. Az ott elhelyezett asztalnál ült a nagy bajuszú Budri—Molnár bácsi, a pénztáros. A pénztáros nagyon szigorú pénzügyi fegyelmet tartott. Az előadásokra még a szereplők legközvetlenebb hozzátartozói sem mehettek be jegy nélkül. Ennek bizonyítására elmondok egy kis történetet. Az előadásokat a környező falvakban is meghirdették. Az egyik előadás előtt megjelent a koppányi tanító egyik fia, a Boda Miklós /ma Pécsett élő irodalomtörténész/ de egy fillér nem volt nála. Hiába mondta a szigorú pénztárosnak, hogy ő kinek a fia és nem tudták, hogy itt fizetni kell, a pénztáros nem engedte be jegy nélkül. Kénytelen voltam a kis zsebpénzemből kölcsönözni a Miklós barátomnak, hogy megnézhesse az előadást.
Nagy kő esett le a szívemről, hogy ezt a történetet sikerült leírnom és ez a számomra nagyon kedves emlék így talán nem merül teljesen a feledés homályába.
Pécs, 2010.05.01. Dr. Kovács István
/ Öcsi/
A bezerédi
1848-1849-es honvédek névsora
|
|
|
|
Balogh István
|
Balogh József
|
Balogh László
|
Bor Ferenc
|
Düh János
|
Gerencsér János
|
Lancsarics Péter
|
Németh János I.
|
Németh János II.
|
Pénzes József
|
Takács József
|
Tóth István takács
|
Tóth György
|
Varga Lőrinc
|
Varga Vendel
|
A bezerédi templom támfalának építése
képekben
Itt még nem volt támfal. Akkor az út keskenyebb volt itt lent.
Első támfalépítés Dely János plébános idejéből,talán 1930-as évek.
A támfalépítés folytatódott 2011-ben
A szentély mögötti meredek domboldalra épült a támfal
Megépült a támfal a szentély védelmére 2016-ban